Mt 25,1–13

Az Úr Jézus a visszajöveteléről beszél, ennek része ez a példázat. 24,27-ig az előzményekről beszél: milyen lesz a világ állapota. Szó szerint beszél üldözésről, háborúkról, nyomorúságról. Amikor már magáról a visszajövetelről beszél, képeket használ, példázatokat mond. Az, hogy „milyen lesz a visszajövetel”, részben titok. Amit tudunk: mindenki meg fogja látni; váratlan lesz; a hívőnek készen kell lennie rá, „vigyáznia kell”.

A keret és a példázatok közös üzenete: „vigyázzatok, mert nem tudjátok, melyik órában jön el” (Mt 24,42.44; 25,13). Az első példázat 24,43: várjuk Őt, vigyázva. A második 24,45–51: úgy várjuk Őt, mint a mi Urunkat, abban a munkában állva, amit Tőle kaptunk.

A tíz szűz példázata: úgy várjuk Krisztust, mint a Vőlegényt. Az a boldog, aki bejuthat hozzá a menyegzőre. Ennek is a készenlét a feltétele…

Mind a tíz szűz kiment a vőlegény elé: biztosak voltak benne, hogy megjön. Mind a tíz arra számított, hogy majd bemehet vele a menyegzőre. Lámpás is volt mind a tíznél. Abban is egyformák voltak, hogy mindnyájan elaludtak…

A „szüzek” azok, akik várják Krisztust, és számítanak rá, hogy bemehetnek az Ő országába. A példázat szerint ez az állapot még nem jelenti azt, hogy be is mehetnek…

Miért nem vitt olajat az öt balga szűz? Talán arra számítottak, hogy a vőlegény még világosban megérkezik, nem kell világítaniuk. De akkor miért vittek lámpást? Mert az egy „kötelező kellék”, dísz, ezzel kell megjelenni…

Hisszük, hogy Krisztus, a Vőlegény visszajön. Őt várjuk. De azt, hogy mi Őt várjuk, nem azzal kell bizonyítanunk, hogy megvannak a „kellékek”. Nem látszatra kell hívőknek lennünk. Világítani kell, mert már most is sötét van, és a Vőlegény éjfélkor érkezik.

Miért késik a vőlegény?¹ Akkori zsidó szokás szerint a vőlegény elment a menyasszony apjához, és egy alkut játszott le vele: az apa megszabta a menyasszony árát, a vőlegény pedig megígérte, hogy megadja. – Krisztus, a Vőlegény sokáig „tárgyalt”. Megadta értünk az árat, és még harcol, hogy az Övéi legyünk. Ezért „késik”… valójában „nem késik… hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (2Pt 3,9). Ezért nem jött még el. Most, „sötétedés közben” is azt akarja még, hogy mindenki megtérjen.

Mind a tízen elaludtak. „Eljön az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhat” (Jn 9,4). De amíg lehet (amíg „nappal van”), munkálkodunk. Ehhez is kell az „olaj”: hit, feltétlen bizalom Krisztusban, hála – ez tartja életben a tüzet, hogy világíthassunk másoknak.

Amikor megérkezik a Vőlegény, akkor a világítás már nem útmutatásra szolgál, hogy mások még megtalálják Krisztust. Akkor erre már a menyegzőn van szükség, a Vőlegény dicsőségét szolgálja. Tőle kaptuk a hitet, az olajat, így ez a világosság is az Ő világossága.

A mi hitünk akkor már nem tud másokat hitre juttatni: „nem lenne elég nekünk és nektek”. Az sem menti meg őket, hogy a kereskedőkhöz futnak. Kik a „kereskedők”, hol lehet „olajat venni”? Ahol hangzik az evangélium és a hívás, hogy „higgy az Úr Jézus Krisztusban…”. De amikor Ő már itt van, az nem a hit, hanem a látás ideje. „Minden szem meglátja”, de csak az mehet be hozzá, aki addig hitt benne, kapcsolata volt vele, Neki adott dicsőséget. Aki nem hitt, azt Ő „nem ismeri”: nem volt az Övé, nem adta át magát Neki, megelégedett azzal, hogy hívőnek látszik. Nem engedelmeskedett, a saját útját járta. Nem világított: olyan volt, mint bárki a világban. Tudhatták róla, hogy „vallásos”, de az élete nem mutatott utat senkinek, nem vonzott másokat Krisztushoz.

Az, hogy volt-e olajam, akkor lesz nyilvánvaló (feltűnő), amikor Krisztus visszajön. „Vigyázzatok azért”: a világ hit nélkül él, gondolkodik, dönt, cselekszik, de mi merjünk „világítani”. Merjünk hitből élni: megtenni azokat a dolgokat, amelyeket csak a Krisztusban hívők tudnak megtenni: őrizkedni mindentől, ami gonosznak látszik, nem engedni igeellenes nyomásnak, és megvallani, hogy azért élek így, mert Jézus Krisztus az Uram – és szeretni azokat, akik ezért ellenségeimmé lesznek. – És ha „elfogyna az olaj”, még lehet venni, és világítani vele.

Mt 5,16

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”